in

József Attila – Magyar Alföld

Hirdetés

Jöjjön József Attila – Magyar Alföld verse.

Magyar Alföld – gond a dombja;
temploma cövek;
talaja mély aludttej, de benne
hánykolódnak szögletes kövek.
Magyar ember – rongya zászló;
étele a tál;
dudvaszedő nemzet vagyunk, értünk
mezítláb jön foltozott halál!

Nosza költő! Holt a holdad;
köldököd kötél;
csettintésed égő város, tollad
füstölög s egy szál gyufát nem ér!

Ó, kik nőttök felhőt leveledzvén,
bodzás kis fenék –
nézzétek, ím, országúton, némán
vándorolnak ki a jegenyék!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kölcsey Ferenc: Havazás

Rékasi Károly verset mond: Petőfi Sándor: Szeptember végén