in

József Attila – Mama

Jöjjön József Attila – Mama című verse.

József Attila Mama költeménye vallomás, mely a gyermekkort idézi fel

A versnek három szereplője van. A felnőtt férfi, akinek az elhunyt édesanyja alakja idéződik fel, a múltból felbukkanó gyermeki én és a mama, akinek egykori nehéz munkáját, a mosást és teregetést mutatja be a vers. A műben megjelenik a bűntudat érzése is. A felnőtt szeretné jóvátenni hajdani hibáját. Ez azonban lehetetlen, az időt nem lehet visszafordítani. Az utolsó sorokban mégis megjelenik a vigasztalódás, a megnyugvás képe. – szerepel a mozaweb elemzésében.

József Attila édesanyja mosónő volt, egyedül nevelte Attilát és két nővérét, amíg tehette. Korán meghalt, „mert a mosónők korán halnak”, ahogy a költő egy másik versében, az Anyámban írta. A költő felnőttként emlékezik vissza anyjára, az emlékezet gyerekkori képeket perget a tudatában. Az édesanyát úgy idézi fel, ahogy nehéz munkáját végzi. Kisgyerekként azt szerette volna, hogy ne a nehéz ruháskosarat cipelje föl a padlásra, hanem őt kísérje el abba az ismeretlen világba, melynek titkaira kíváncsi volt. De az édesanya nem ért rá, hogy vele foglalkozzon, némán és serényen teregette a fényes ruhákat. – áll a sulinet.hu anyagában.

József Attila – Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő —
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

József Attila – Mama – elemzések

Hogyan keletkezett a vers?

„A költő pszichoanalízisre jár 16 évvel édesanyja halála után. Itt felidézi anyja alakját, azt, hogyan bánt anyja vele, és a költő hogyan viselkedett az édesanyjával. Ezért mostanában gyakran gondol rá (meg-megállva).” – írja oldalán Heni néni.

„A Medvetánc kötet záróverse, tehát éppoly kitüntetett helyen áll itt, mint az Anyám című vers a Döntsd a tőkét, ne siránkozz kötetben. A két verset összehasonlítva jól érzékelhető a két pályaszakasz különbsége. Az Anyám mindenekelőtt példázat („Törékeny termetét a tőke / megtörte (…) gondoljátok meg, proletárok”), a Mama síron túli engesztelő vers a halott anya ellen elkövetett vétségért. A pszichoanalízis során tudatosuló gyermekkori traumák elementáris erővel hatottak József Attilára, sokszor friss sérelmeire is azzal reagált, hogy indulatát a gyermekkori sérelmekre vitte át: „Ilyenkor nem arról beszélt – írja a költő élettársa, Szántó Judit -, hogy a párt, vagy a barátok, vagy egy versnek a le nem közlése fáj neki, csak a mama.” Az Eszmélet ciklus „meglett embere”, akinek „szívében nincs… anyja”, a Mama című versben visszazuhan önnön gyermekségébe, beismerve: már egy hete csak a mamára gondol…” – áll a versről az elte.hu oldalon.

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Cserhalmi György verset mond – Petőfi Sándor: 1848