in

József Attila: Mióta elmentél

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse.

Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s dermed fehéren, ahogy leesett.

A tompa földön öltözik a szél,
kapkod s kezei meg-megállanak,
leejti kebléről az ágakat,
dühödten hull a törékeny levél.

Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok,
két melled óv meg észak s dél felől,
a hajnal nyílik hajam fürtjiből
s a talpamon az alkonyat ragyog!…

Soványan űlök, nézem, hogy virítsz,
világ, kóró virágja, messziség.
Kék szirmaidban elhamvad az ég.
A nagy szürkület lassan elborít.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét.

Mi a véleményed a Mióta elmentél versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Érted haragszom, nem ellened

Jöjjön Juhász Gyula Tiszai csönd verse.

Juhász Gyula: Tiszai csönd