József Attila: Ősapám

Jöjjön József Attila: Ősapám verse.

Sz. Szigethy Vilmosnak

Fakó köntösben, hószin ménlován,
Álomban, éjjel, itt jár Ősapám,
Ruhája egyszerű, diszt nem visel,
De nagy szemében őserő tüzel.

Dús hosszu fürtje barna mint a föld,
Vasmarka kérges, nagy tusákra tört,
Süvegje mellett karvalyszárnya száll,
Előtte messze száz vitéz halál.

Rézarca, mint a gondos est, nyugodt,
– Kacagni tán soha nem is tudott –
Nyakán feszűlnek holló-vérerek,
Tömbmelle vulkán tengerek felett.

Leszáll lovárul – tán Hadúr maga! –
Bronzajka mozdul s nem hallik szava,
Rám néz, szemembe, kezet fog velem,
Bús apa bús fiával, csendesen.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Ősapám költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Ősapám írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Csokonai Vitéz Mihály: Keserédes

József Attila: Juhász Gyulához