Jöjjön József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verse.
József Attila: Talán eltűnök hirtelen…
Talán eltünök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjuságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
Hallgassuk meg Latinovits Zoltántól a költeményt.
József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verselemzés
Nemcsak az önmegszólítás és önfelszólítás teremt keretet alkalmat a személyiség minden rétegét megmozgató létösszegzésre, hanem az időszembesítés is. Az időszembesítő vers legszebb példája a Talán eltűnök hirtelen.
Ebben a verstípusban a múlt, a jelen és a jövő szembesítése a meghatározó az egyén (a személyiség, az egzisztencia) és az idő kapcsolatának vizsgálatában. – áll a Sulinet.hu anyagában.
A verselemzes.hu ezt írja az alkotásról.
A cultura.hu így ír a műről.
