József Attila: Távol zongora mellett

Hirdetés

Jöjjön József Attila: Távol zongora mellett verse.

A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.
Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.

A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.

Köszönjük, hogy elolvastad József Attila: Távol zongora mellett című költeményét.

Mi a véleményed József Attila: Távol zongora mellett írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Aranyos locsolóversek

Aranyos locsolóversek

József Attila: Csudálkozunk az életen