Jöjjön Juhász Gyula: A szent szarvas verse.
Vác fölött, vén erdők alján,
Vesztett harcok alkonyatján,
Arany gyertya sebzett szarván,
Megjelent komor mogorván.
Halvány volt a gyertya fénye,
Szép pogányság bús reménye,
Sápadó arany vak éjbe,
Eltűnt erdők sűrüjébe.
Látta László, aki szent lett,
Látta Géza s elmerengett,
Látta Sólom, aki vesztett,
Látta igric s könnye pergett.
Ez a könny ég még szememben,
Ez a bú él énekemben,
Ez a gyász öl lassan engem,
Ez a kín rág a szivemben.
Szent arany gím Ázsiából,
Mért tűntél el ez világról,
Mért lőn lelkünk, régi bátor,
Gyönge, gyáva, aki vádol?
Szent arany gím, régi kedvünk,
Aki fénylett, aki eltünt,
Hol keressünk, hol felejtsünk,
Borral, vérrel, hogy temessünk?
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
