Jöjjön Juhász Gyula A tápai Krisztus verse.
Az ország útján függ s a földre néz,
Arcán szelíd mosoly a szenvedés.
A falu népét nézi csöndesen,
Amint ballagva munkából megyen.
Az ősi népet, mely az ősi föld
Zsellére csak és várja az időt,
Mikor saját portáján úr leszen,
Mikor az élet néki is terem.
A magyar Krisztus, a falusi szent
Hiszen nekik is megváltást izent.
Olyan testvéri áldással tekint
Feléjük és bíztatja híveit.
Feje fölött a nyárfa is magyar,
A fecske is és egy a zivatar,
Mely őt paskolja s a falut veri
És folyton buzgó öt szent sebei
Nem a magyarság sorsát hirdetik?
És ki segít már, ha ő sem segit?
Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: A tápai Krisztus című költeményét.
Mi a véleményed Juhász Gyula: A tápai Krisztus írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
