Jöjjön Juhász Gyula: A végeken verse.
I
Vörös függöny mögött a ködös éjben
Csak isznak ők s a mély pohárba néznek,
Melyben vörös bor csillog tompa fényben,
Bora búnak, vigasznak és veszélynek.
Ez a határ és itt kell elterülni
A sáros hóban szárnynak és reménynek,
Ez a határ, az élet hegedűi
Itt gyanta híján fásultan zenélnek.
Itt inni kell, itt borban az igazság
És a vigasság, hit, szerencse, álom;
Mind a pohár felé lendíti karját,
Mely telten csillog az üres határon.
Vörös függöny mögött a ködös éjben,
Dagadt szemekkel a pohárba néznek.
Ez a határ s a csöndben és a télben
II
Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Bólint a láng az üres kaszinóban.
Az öreg doktor német lapba süllyed,
Mint vén kámzsás, nézi a gót betűket.
A szolga fát tesz a beteg parázsra,
Horácius, hol mezeid varázsa?
Itt ólomlábon jár a gond a hóban
És Amerika rémlik a viskóban.
Amerika, az aranyhímű távol,
Szőve remény és kétség fonalából.
Ma hull a hó és álom hull a hóban,
Befüggönyözve a világ valóban
S a függönyön túl zene szűri hangját,
Egy operában ma Puccinit adják.
Nagy operában, bordó és aranyban…
És hull a hó és hull, hull szakadatlan.
