in

Juhász Gyula: Anasztázia

Juhász Gyula: Anasztázia

Föltámadó: így hívták nagyanyámat,
Akinek arcán másvilági bánat
Hervatag őszi mosolya ragyog;
Igy néznek ránk a bús őrangyalok.

Föltámadó: fájdalmas anyasága
Ma benned él anyám, te árva, drága,
Te könnyezőn mosolygó jó anya,
Szomorú házunk szelíd alkonya.

Föltámadók: bennem ma száz dalokban
Mély bánatotok hamva lángra lobban
S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,
Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Gyula verset mond – Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Arany János: Ez az élet…