in

Juhász Gyula: Glória

Hirdetés

Jöjjön Juhász Gyula: Glória verse.

A hangod selyme egyszer elfakul,
Hajad aranya koporsóba hull.

Gyönyörű tested, e meleg szobor,
Hűvös rögök ölébe szétomol.

Jöhet idő, hogy élsz még és szeretsz
S az én szívemben tél és este lesz.

Magányos este, fázós és beteg,
Már nem akarlak és nem értelek.

Mi voltál? Játék. Eltörtél szegény.
A harc is elmúlt és már nincs remény.

És mégis, mégis. Rímek, ritmusok
Szent tengerén elsüllyedt májusok

Gyönyöre zeng és kínja ring tova,
A dalom él és vége nincs soha!

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: Glória versét!

Mi a véleményed Juhász Gyula: Glória verséről?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor: Citerára

József Attila – De szeretnék gazdag lenni