in

Juhász Gyula: Hajnal

Hirdetés

Jöjjön Juhász Gyula: Hajnal című verse.

A tegnapot most váltja föl a holnap.
Sötéten silbakolnak még a fák.
Az út köves, házszegte pusztaság.
Utolsó fénye húny a csillagoknak.

A karavánja jár e pusztaságnak.
Némán söpörnek. Ködbe vész a por.
Halk hamvazás dereng az ég alól.
A Nap, a Nap! Súgják a sanda árnyak.

És gyors ütemben ébredez a forma,
a szín, a hang – dóm és gyár büszke orma
az égbe barnul és dalolni kezd.

Harang és kürtő szólal, a siket,
vak éjszakát riasztva hosszú jajjal.
Az élet fölzeng: itt a drága hajnal!

Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula költeményét.

Mi a véleményed a Hajnal írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem

Dsida Jenő: Nagycsütörtök