Jöjjön Juhász Gyula: Haladék verse.
Menekülünk a láthatatlan
És ismeretlen rém elől,
Ki ránk les százezer alakban
És egyszer mégis csak megöl.
Ki ránk vár fényben és ködökben,
Alattomos gyilkos, konok,
Minden bukásban és örömben
Ő közeleg, az átkozott.
Megengedi, hogy dalba fogjunk,
Hogy csókoljunk egy tünde nőt,
Elnézzük, percek üdve hogy fut
És mint nőnek a temetők.
Megengedi, hogy meneküljünk
Mámorba, ködbe, bús vakon,
Hogy végre lássuk: itt a vesztünk
S érezzük: nincsen irgalom!
Köszönjük, hogy elolvastad Juhász Gyula: Haladék versét!
Mi a véleményed Juhász Gyula: Haladék verséről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
