Jöjjön Juhász Gyula: Órák zenéje verse.
Bús, alabástrom oszlopfejeken
Méláz az óra, antik ébenóra.
Üvegharang alatt halkan lebeg
Monoton, ódon, fáradt mutatója.
Virrasztok egy kopott, rőt szőnyegen,
Lelkemben mélabúnak hangfogója,
Aranyport szitál rám ma a jelen
S nótába fog az ódon ébenóra.
A dallam megtörik az üvegen.
Ó ez üveg a múlt bús hangfogója!
Ott virraszt benn napokon, éjeken…
Hunyt álmaink elnémult indulója:
Ó, komor óra, rokonom nekem,
Percegő percek beteg siratója,
Üveglelkem kong komor csöndesen,
Fáradtan száll a múltba mutatója…
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
