Jöjjön Juhász Gyula: Szerény gőg verse.
Alázatosan és búsan botorkál
Szegény szolgád, ó élet, utadon,
De néha, néha énekelni próbál.
A szavadat én hittel hallgatom
S a porban és a sárban is dalolva
Megyek, megyek az országutakon.
Hiszen halál vár rám, bús vándorodra
S a temetőkbe többször térek én
És örömestebb, mint a városokba.
De olykor mégis, lelkem rejtekén
Valami büszke sejtés bujtogat,
Valami titkos és bízó remény.
Tán egy dalom, szelíd, mély hódolat
Előtted szépség és előtted élet,
Túlzengi majd a Hindenburgokat
És mégis győzök én, ha már nem élek.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
