Kálnai Attila – Boldog
Boldogult az, ki már nincs,
A koporsón sincs kilincs,
És ki elmegy örökre,
Nem bíz semmit, – őrökre.
A lényeged, – öröklét,
Hited kincsét, örökét,
Nem vehetik el soha,
Mert, hogy annak nincs módja.
Bármily irigy a világ,
Összegyűjt, mit szeme lát,
Nem érti a lényeget,
Érdemünkön, – fémjelet.
Hisz’ az élet annyit ért,
Amit tettünk másokért,
A sok ember, mint’ szeret,
Úgy ad Isten rangjelet.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
