Jöjjön Kálnay Adél: Ősz van verse.
Gyűlnek a fecskék a drótokon,
Köröznek, csittegnek: próba van.
Próbálják, milyen lesz, amikor
Nagy útra indulnak hangtalan.
Kékebb az ég és éjjelente
Messzebbről hívnak a csillagok.
Egy bátor levél hullni készül,
Hegy mögül szürke köd sompolyog.
Az ősz jön így el, észrevétlen,
Arannyal, mézzel, sejtelemmel.
Ablakból nézem: elémenjek,
Vagy hagyjam, hogy ő megkeressen?!
Köszönjük, hogy elolvastad Kálnay Adél költeményét.
Mi a véleményed az Ősz van versről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
