in

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Jöjjön Kányádi Sándor: Májusi szellő verse.

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Varró Dániel: Mozi

Weöres Sándor: Bolero