in

Kányádi Sándor: Októberi lakoma

Hirdetés

Jöjjön Kányádi Sándor: Októberi lakoma verse.

Sárgul, ritkuló lombú fák,
Üresen ásító fészkek.
A fák alatt egy kis legény
vidáman fütyörészget.

Almát tallózgat, lomb között
lapító almát, körtét.
(Kár, hogy a dióágakat
a verők összetörték.)

Megrakja zsebét, kebelét,
s kiül az őszi napra.
Mellette dióval tele
üldögél a kalapja.

Követ keres, két jó követ,
föl sem kell állni érte.
Körülötte már ott csücsül
utcája kicsi népe.

Elkezdődik a lakoma.
A szomszédban lekvárt főznek.
Süt a nap, finom szilvaíz
illata van az ősznek.

Köszönjük, hogy elolvastad Kányádi Sándor költeményét.

Mi a véleményed az Októberi lakoma írásról?

Írd meg kommentbe!

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Radnóti Miklós: Rejtettelek