in

Karinthy Ferenc: Budai vendéglők

Jöjjön Karinthy Ferenc:Budai vendéglők verse.

Állnak-e még vagy már leomoltak, a túlnani parton
Állnak a bormérések, a sörforrások, a kocsmák?
Itten a tört híd inneni végén ólmos eső hull
S szürke az ég odaát, hol köd kavarog, meg a füst száll.
Állnak-e még? Vajjon ép-e a ház ott jobbra a hídnál.
Ott, hol Béla keverte a bólét, szúrta a nyársot
S szőkehajú kicsi lányok főztek a konyha parázsán?
Hát az Attila-körúton a kerthelyiség meg a cégér?
S áll-e a Zöldfa a Krisztina-térnél, ott, hol a templom
Ráveti árnyékát? Koccintva a sárga pohárból
Ittuk a Gellérthegy borát, kóstoltuk a murcit,
Itt Gabival, Petivel, Vilivel, Gyurival, Gogolákkal
Néztük a lámpa körében a szúnyogokat, meg a nőket.
Fent a hegyoldalban van a másik, a Nyár, az a régi,
Lent meg a Déli Vasútnál békák ülnek az ajtón
S duzzadt nagy szemüket függesztik szemben a Várra.
Hát a Hubertus megvan-e még, hol Bandival ültünk?
Itt a falon szamarak hirdették hosszu fülekkel:
Ők egyedül, köszönik, nem kérnek móri borokból,
Lent meg a Háromcsőrü Kacsában fújtuk a füstöt.
Hát Bem apó sörözőjét látjuk-e még, ahogy egykor?
Csendül-e még a pohár Wincklernél, szól-e az ének?

Köszönjük, hogy elolvastad Karinthy Ferenc költeményét.
Mi a véleményed a Budai vendéglők írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Jankovich Ferenc: Anyák napján

Verssel köszöntsük a hölgyeket – íme nőnapi összeállításunk