Aranyos, játékos és egyben megható szerzeményekkel készülhetünk június harmadik vasárnapra, apák napjára! Szavald el, biztos nagy sikered lesz édesapád szemében!
Jöjjön a Kedves gyermekversek apák napjára összeállításunk.
Patus Bernadett: Apu
Te neveltél engem,
Te fogtad kezem.
Miattad vagyok, aki vagyok,
s tudd meg, ezért tisztellek és szeretlek nagyon.
Te adtál nekem életet,
s azon belül lehetőségeket.
Tőled tanulhattam meg mindent,
és még szeretnék is, azt hiszem.
Tudom, hogy voltak rossz pillanatok,
mikor egyedül voltál, s zaklatott,
de nem kellett volna félned,
mert akkor mindenki téged védett…
Köszönök mindent neked,
és sajnálom, ha néha rosszat tettem.
Most már nagyon bánom,
hisz tudom, hogy nálad jobb Apa nincs a világon.
Mezei András: Apja és fia
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.
Mester Emese: Gyermekszemmel
Apuci, apuci, figyelj most rám!
Rajzoltam. Látod? Itt fülig ér a szád.
Apukám, apukám, kapj el, ha tudsz!
Miért csak sétálsz? Gyerünk, fuss!
Édesapám, apa, ezt nézd!
Építettem neked egy egész városrészt!
Apu, apu, nézz, figyelj rám!
Látod, milyen gyorsan mászok a fán?
Apukám, apukám nézd meg!
Látod, milyen ügyesen kezelem a gépet?
Apa, miért nem pihensz soha?
Ne menj el, mindig oly soká jössz haza!
Apu, apu, emelj fel, kérlek!
Apa, nagyon félek, védj meg!
Apukám, te szoktál félni?
Sírni ha fáj, és könnyes szemmel nézni?
Apuci, ülj le mellém, mondanom kell valamit!
Szeretlek, szeretlek, apukám, nyisd ki szárnyaid!
Mikor van Apák napja 2021-ben? Íme a válasz!
Bartos Erika: Apához
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
De nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
Dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
Megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
Ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
Puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
Kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
Kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
Ketten, kéz a kézben!
Szabó Balázs: Apa
Édesanyából csupán egy van,
de Apából is csak egy lehet.
Figyeljünk rájuk sokkal jobban,
hisz nékik is kijár – ma is – az atyai tisztelet.
Ne feledd, ő volt, ki a bajban
dobott feléd mentő kötelet,
s míg mamád ringatott, ő gyárban
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett…
Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan
bújtad batyuját… Mit rejteget?
Csüngtél nyakában az ajtóban,
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet.
Minden néked elmondott szóban
– ha néha térdére ültetett –
a mesékben ott volt valóban
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet.
