Ebben a hőségben is igazán kiváló szórakozás az alábbi szerzemények olvasása. Nézd meg, melyek a legjobb versek a nyárról!
Gani Zsuzsanna: Mily szépséges ez a nyár!
Mily szépséges ez a nyár,
a patakcsobogás,
gondtalan álmodozás,
csicsergő kismadár.
Mily izzó a napsugár,
üde, zöld a pázsit,
tárulkozik, csábít,
bőséget hoz a kufár.
Ízes a rét illata,
duruzsol a dongó,
vadon húrja zsongó,
felém száll fuvallata.
Mily szépséges ez a nyár,
kertemben a rózsa.
Jő a vihar fotósa,
ó, jaj, mily sok a kár!
Nézd, oly szép a szivárvány,
bódít a boldogság,
ránk várnak a csodák,
lágy remények a hárfán.
Vesztergom Andrea: Egy vers a nyárról
Valami rejtett képeket fest elő:
mostanában más itt már az est-elő,
talán új őszt hoz. A tiszafa rostja
hártyás, éterin rezeg, mint az ostya,
sugarat rostál, bújtat, kivéreztet
minden ragyogást a napból. Még reszket
a lég, forróság csorog az ősz helyett,
ám a bárányfelhők furcsa közhelyek,
ahogy a tutajjal versenyre kelnek,
vajon a folyó nyer itt, vagy a felleg,
a változó alak, vagy a kopasz fán
átringó sodrás? Az ég szétfolyt, aztán
már nem is látszik. Forró gőzt ereget
az aknafedél, a kövek meleget
szívnak testükbe, a réseik között
kúszik az olvadás. A víz ütközött
egy új anyag átfolyó rendszerével,
kompakt hőcserélő lesz az éjjel,
ahogy a nap fémet izzít. Nincsen itt,
mi ne osztaná hasznosan kincseit,
s ezért olyan tökéletes entitás
a nyár: szépek a titkai. Senki más
nem ily emberi, s nincs így szinte lelke,
hogy elhagyjon egy szürke színtelenbe.
Osvát Erzsébet: Aranyszárnyú nyár
Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja.
Sereg madár
víg énekes
a tarka uszálya.
Szitakötők kísérik
– mint drágakő, zöldek –,
amíg lába,
fürge lába
érinti a földet.
Gani Zsuzsanna: Bukik le a Nap
Fák közt bukik le a Nap, pihen a szél,
egy kismadár épp altatódalt fütyörész.
Horizont már narancs-lilában alél,
fények közt ábrándot ringatva gügyörész.
És még tükröződik a színorgia
a háborítatlan tó bársony tükrében,
még megcsillan a búcsúzó mágia
oly nyugodtan, mint gyermek anyja méhében.
Vízparton a pálmák sem bólogatnak,
szótlanul édes álomba szenderülnek.
Most már csak a víziók imbolyognak,
s ott néz minket egy elhagyott napszemüveg.
Lupsánné Kovács Eta: Egy korty nyár
Mikor a Nap felkel reggel,
belátja az egész tájat,
megcsodálja a világot,
a szeme is könnybe lábad…
égő-piros pipacsmezőt
terít le a nyári hajnal,
majd a ringó búzakalászt
is befesti színarannyal.
…sárgán ringó búzamező,
illatos, szép szarkalábak,
meglibbenő nyári szellő
fésüli a búzaszálat.
Égi tündér nyár elején
fűre-fára zöld ruhát ad,
karon fogja az álmokat,
és a létből derű árad.
