Olvassátok fel együtt az alábbi aranyos költeményeket! Biztosan tetszeni fog a család apraja-nagyjának! Íme a kedves versek a télről gyerekeknek válogatásunk!
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
– Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés de nehéz!
Csanádi Imre: Farkas üvölt
Tél, tél,
zúg a szél,
havat kavar
kinn a szél;
éjek éjén,
erdők mélyén
őzike tib- láb
jaj, hogy fél!
Ágak,
durrognak
vad árnyékok
forognak.
Holdas
hegy- élen
ordas üvölt
kevélyen.
Bartos Erika: Tél
Hófehér a város,
Lehullott a hó,
Jégcsap csüng az ágon,
Befragyott a tó.
Sapka nőtt a házon,
Sapkát hord a kút,
Hósapkás az autó,
Jégtükör az út.
Jégvirág a fákon,
Csillogó a táj,
Nagykabátba bújok,
Nyakamban a sál.
Szaladok a dombra,
Csiklandoz a szél,
Fürgén fut a szánkó,
Gyönyörű a tél!
Pődör György: Barátom, a hópihe
A nagy magasból száll ide
ez az aprócska hópihe.
Ám felfogta a kabátom,
azóta Ő a barátom.
Aprócska és puhán nedves,
nekem mégis nagyon kedves.
Odakint most vad szél rebben,
behoztam a tenyeremben.
Dédelgetem, melengetem,
megszeretni átengedem.
Átengedném, de nem tudom,
elolvadt a kisujjamon.
Jancsik Pál: Hideg, meleg
Szakad a hó, fúj a szél,
kabátomba bújt a szél.
Orrom piros paprika,
hólé folyt a zokniba.
Átjártak a hidegek,
a lelkem is didereg.
Azt hiszem már, megfagyok,
végül mégis itt vagyok,
itt, ahol a kerek kályha
valóságos meleg bánya.
Nyúlok érte tíz körömmel,
táncot járok friss örömmel,
Tüzet nyelek, fagyot fújok,
a bőrömből majd kibújok.
Szeretem én a telet,
Csak ne volna oly hideg!
