Keresztury Dezső: Mindig velem vagy
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek: újra elhagy
kalóz kedvem, s hiányod visszaszív.
Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma vonások,
gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.
Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintetet,
bőröd meleg színéből, szád ízéből,
ölelésedből, csípőd halk ívéből
újrateremtelek.
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak, s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz,
színéről szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? És én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ.
Vagy a végtelenben valami még nagyobb.
