in

Kölcsey Ferenc: A reményhez

Jöjjön Kölcsey Ferenc: A reményhez verse.

Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és küzdöm a szelekkel,
S ah, képed minden este, minden reggel
Felém leng a két hajnal szárnyain.

Hirdetés
Hirdetés

Szelíd Remény, jobb kor szebb napjain
Mosolygva jöttél lángoló szemekkel,
De most borongasz barna fellegekkel,
Mint búcsuzó hölgy férje karjain.

Idv néked igy, ha mindent elvesztettem,
Ha tengerhabként duzzad bánatom,
Ne légyek elhagyatva, légy mellettem.

Ím újra vészek árján hányatom,
Süvöltve röppen a vihar felettem,
S remegve száll rád végpillantatom.

Köszönjük, hogy elolvastad Kölcsey Ferenc: A reményhez költeményét.

Mi a véleményed Kölcsey remek írásáról?

Írd meg kommentbe!

Hirdetés
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: A befalazott diák

Vörösmarty Mihály: Haj, száj, szem