in

Kölcsey Ferenc: Ábránd

Hirdetés

Jöjjön Kölcsey Ferenc: Ábránd verse.

Halljad fényszekeredben,
Lúna, dalom!
Fellengve szálljak én,
De mint te szelíden
Tekintetem.
S mint Philoméla
Éneke lengjen
Az isteni himnusz
Fellegeimből
Szárnyain alá.

A Párka kinek
Vérző szívet adott
Égi kebelben,
Dúrva panaszra,
Sem pajkos örömre
Nem ömlik el az.
Mert egy anyának
Nőttek ölében
A bánat s öröm,
A sorsnak ölében.
Borongó képpel s remegő
Könnyel szemeikben
Ölelik egymást
A hervadatlanok.

Szállongva feléjök
Rózsalepelben
Arany Fantázia
Jősz, s kebeledben
Tűnnek el ők.
De te hű karodon,
Messze mosolygván,
Ismét felhozod őket,
Szent Emlékezet:
Mint fellegeken
Az éji szivárvány.

Ó sors, hála neked
E gyermeki szívért
Melyet adál.
Fannim kebelében
És ciprusok alján
Sírnom oly édes,
Oly édes mosolygnom.

Köszönjük, hogy elolvastad Kölcsey Ferenc költeményét.

Mi a véleményed az Ábránd írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt

Ezeket érdemes elolvasni! Gárdonyi Géza 5 remek verse