in

Kölcsey Ferenc: Elfojtódás

Hirdetés

Jöjjön Kölcsey Ferenc: Elfojtódás verse.

Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki még
Az elsűlyedt boldogság után,
Mint nem sírt senki még
Legfelső pontján fájdalmának,
Ki tud? ki tud?

Ah, fájdalom –
Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély,
Nincsen több, nincs sehol!

S mért nem forr könyű szememben?
S mért hogy szívem nem reped meg
Vérözönnel keblemen?

Köszönjük, hogy elolvastad Kölcsey Ferenc költeményét.
Mi a véleményed az Elfojtódás írásról?
Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Mutatjuk, melyek a gyönyörű versek Istenhez!

Gyönyörű versek Istenhez