in

Kölcsey Ferenc: Havazás

Kölcsey Ferenc: Havazás

Utcákra és terekre
szálldos a könnyü, halk hó
szitál és leng kavargó
pelyhe.
A végtelent söpörve
táncol, újra meg újra,
végül fáradtan hull a
földre.

Az álmosarcú nagy sík
fölött halotti formán,
tetők, kémények ormán,
alszik.

A csend világa áll ma.
Kinyújtózik a földön
felejtő, nemtörődöm
álma.

De a mély nyugalomból
a szív emlékre kelve,
egy hamvadt szerelemre
gondol.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Csuja Imre verset mond – Kosztolányi Dezső – Boldog szomorú dal

Wass Albert: Álomtündérhez