Jöjjön Komjáthy Jenő: Diadalének verse.
Legyőztem az átkot,
Kivívtam a pálmát,
Az istenörömnek
Örök tüze jár át.
Legyőztem az ádáz,
Az írigy erőket,
Úr vagyok a sorson,
Nem rettegem őket.
Úr vagyok a lángon,
Úr vagyok a vészen,
Az égi hatalmat
Kiküzdve merészen.
Itt állok az élet
Napfényteli halmán,
Úr vagyok a lelkek
Roppant birodalmán.
És járok az élet
Nagy, légi mezőin,
Szabadok a lelkek,
Én hű követőim.
Fölszállok az égig,
Fölszállok a napba,
Megfürdik a lelkem
Bíborsugarakba.
Úr vagyok az időn,
Úr vagyok a téren,
Lelkemmel a mindent
Már játszva elérem.
Kivívtam az üdvöt,
Legyőztem az ármányt,
Az eszmegyönyörnek
Örök tüze jár át.
Ó, jertek utánam,
Ti fénykeresőek,
Már látom az égi,
A büszke tetőket!
Köszönjük, hogy elolvastad Komjáthy Jenő: Diadalének versét!
Mi a véleményed Komjáthy Jenő: Diadalének verséről?
Írd meg kommentbe!
Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető.
Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés látsza mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. „Minden értékek átértékelője” lesz. – írja a vers.hu a költőről.
Komjáthy Jenő összes költeményét itt éred el.
