Korom Attila: Zuhog a hó
Alvadt vér színű lombot látnak az ágak
Káromkodnak a varjak, a ködből rám kiabálnak
Füstöt kócol a szél, tarlón köd takaró
Angyalaim dideregnek, odafent érik a hó
Vacog a város
a házak is fáznak
egyedül alszol,
álmodban várlak,
a szempillámon hópelyhek hintáznak
Az őrangyal álmos
szegénykém fázhat
hát szedem a lábam
suhannak szárnyak
mint a szempillámon hópelyhek hintáznak
zuhog a hó
mindent beborító
mint Isten könnye
ragyog a tér
mint az új tél hófehér könyve
a lábnyomaim
jeleket hagynak, mintha tiszta lapra írnám
hogy zuhog a hó
és csillagok esnek vízbe a hídnál
Jégpára felhő
szökik a számból
ahogy az álmod
szökik az ágyból
míg a szempillámon hópelyhek hintáznak
Meztelen léptel
az ablakig lépdel
nem látsz az éjben
és én nem látom lépted
mert a szempillámon hópelyhek hintáznak
és zuhog a hó
mindent beborító
mint Isten könnye
ragyog a tér
mint az új tél hófehér könyve
a lábnyomaim
jeleket hagynak, mintha tiszta lapra írnám
hogy zuhog a hó
és csillagok esnek vízbe a hídnál
