in

Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom verse.

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell – nincs kéz a világon
mit így szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.

Gondolj reám és messze útjainkra
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Uzsorás kölcsönök váltója

Ady Endre: Kacag a föld