Jöjjön Kosztolányi Dezső: Ének a szívemhez verse.
Verj, verj szivem, te gyáva lázadó
saját véredbe fuldokolva, égve,
a természet zavart hangversenyébe
légy egy picinyke, fáradt, lomha szó.
Zenédre lejt az ünnepi menet,
meleg szavadra perceg minden óra,
verj indulót csókos találkozóra
s a temetéshez gyászos éneket.
Az égen ott az alkonyati fátyol,
szegény, szegény szívem, aludni vágyol,
te, ki zajongni nem tudsz semmiért?
Ne még, ne még; ordító viharokba
és néma csendbe fátylasan zokogva
verj bús szivem, s ne kérdd, ne kérdd – miért?
Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni: Hull a hó című költeményét.
Mi a véleményed Várnai Zseni: Hull a hó írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
