Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban

Hirdetés

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban verse.

A kávé gőze illan át forogva
a téli reggel füstjén szerteszét
s ott, hol zabáltunk hajdan éhgyomorra
dicsőséget, dohányt és feketét,

nők, villanyok között, tombolva nyersen,
a lehetetlent érzem én magát,
szeszélyt, kalandot, sok-sok- régi versem
és ifjúságom vad aether-szagát.

Lásd, most jöhetnél, Osvát. A halál tán
el is bocsát, jelenj meg e találkán,
ragyogj föl a barok oszlop megett,

hadd lássam egyszer még, örökre sértett
gyászomba, rég eltűnt, fényes kísértet,
vezérkedő, roppant szemüveged.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban költeményét.

Mi a véleményed Kosztolányi Dezső: Szellemidézés a New York-kávéházban írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Kosztolányi Dezső: Ének a semmiről

Weöres Sándor: A macska