in

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Téli alkony előadása.

Aranylanak a halvány ablakok…
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.

Beszélget a kályhánál a család,
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.

A hazatérő félve, csöndesen lép,
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.

S az ónszin égből, a halk éjszakában
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Várnai Zseni: Katonafiamnak

Latinovits Zoltán verset mond: József Attila: A Dunánál