in

Kosztolányi Dezső: Vénség

Jöjjön Kosztolányi Dezső: Vénség verse.

Nem így képzeltem. Furcsa, csúnya szörnyet
gondoltam én és fáradt öreget,
aki köhögva a botjára görnyed
s hátán a régi rőzse integet.

Hirdetés
Hirdetés

De most, hogy itt van, még százszorta szörnyebb,
mint a mesébe, néma és meredt,
majdnem derűs és kedves, azzal öl meg,
hogy vár az íróasztalom megett.

Mert ennyi csak: ha eljön a tavasz,
megismerem, hogy mindig ugyanaz
s belényugodtam, hogy a láz elillan.

Nem sírok, ha az esték holdasok
és néha, hogyha éjjel olvasok,
kissé homályosabban ég a villany.

Köszönjük, hogy elolvastad Kosztolányi Dezső versét.

Mi a véleményed a Vénség írásról?

Írd meg kommentbe!

Hirdetés
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Majtényi Erik: Virágének

Wass Albert: A februári álom