Jöjjön Kovács Barbara: A csacsi verse.
Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
Azt hiszem, jól tudnék vele játszani.
Mufurcnak hívnám és adnék neki enni
és úgy szeretném, mint ahogyan senki.
Apa kinevetett, és vett egy videót.
Jobb lett volna csacsi, az nem fogyaszt áramot.
„Új kocsira gyűjtünk, érted? Új kocsira”
Nyafogtam, hogy „jó, de miért nem csacsira?”
„Jaj fiam, hagyjál már ilyen butasággal,
mihez is kezdenénk egy makacs jószággal?
Hol szaladgálna? És mivel etetnéd?
És hol aludna? Talán az ágyadba vinnéd?”
„Kimértem. A szobámba épp befér egy csacsi.
Csak az ágyamat kéne egy kicsit arrébb tolni.
És igen. Aludni bevinném az ágyba,
nem is kéne más, csak tán még egy párna.”
Anya azt mondta: „jaj, fiam, ne légy ilyen buti,
lakásba nem való egy igazi csacsi!”
Jó. De ha megnövök, veszek egy nagy kertet,
ültetek bele kórót, vetek bele füvet,
és nem veszek videót, és nem veszek új kocsit,
lesz sok pénzem, és végre vehetek egy csacsit!
Köszönjük, hogy elolvastad A csacsi verset!
Mi a véleményed Kovács Barbara írásáról?
Írd meg kommentbe!
