Jöjjön Lackfi János: Égig ér fel verse.
Most azt játszom, hogy irigykedem
irigylem a kopaszra nyírt
bronzkoponyájú újságkihordó hosszú szakállát
hányavetin kigombolt ingét
Lányok szellős ruháit szőrtelen
kaucsuklábát csilingelő fogát
Munkások bagószagát
eldobált sörösüvegét
mohos arcát loncsos ruháit
Nénikék leszegett fejét
félliter tejét
mely a bevásárlóháló
szemei közt ki-kibuggyan
Úgy leadnám magam
az összes kilót
valami ruhatárban
egy bontóban vagy szervkereskedőnél
Befordulnék egy mellékutcába
aztán még egybe és egy harmadikba
Nézném macskák hempergését
amint hátukra fordulva bokszolják az eget
Hallgatnám hogy bóbiskol a kerti csap
álmában nyála cseppen
Hogy cserél helyet ablaknyitáskor
a kinti fürge és a benti lomha levegő
Tán felcsapnék magam is szobalevegőnek
lélegezzenek be fújjanak ki
telítsenek gyertyafüsttel hagymaszaggal
parfümspriccel és dohányillattal
égessék oda a pirítós kenyeret
nyissanak ablakot s én kimegyek
helyet cserélek szobányi oxigénnel
úszom tovább a kezem égig ér fel
Köszönjük, hogy elolvastad Lackfi János: Égig ér felkölteményét.
Mi a véleményed Lackfi János: Égig ér fel írásáról?
Írd meg kommentbe!
