in

László Gyula: Tavaszköszöntő

László Gyula: Tavaszköszöntő

Fut a felhő fent az égen,
tavaszi szél hajtja.
Kizöldült a domb oldala,
pelyhedzik a barka.

Sürgönydróton fecskék ülnek,
hazajött a gólya:
ereszünknek, kéményünknek
újra van lakója.

Csiripelnek, kelepelnek,
köszöntik a tájat:
csöppnyi csermelyt, békás tavat,
országúti fákat,

pihenésre nincsen idő,
javítják a fészket.
Szalmaszálat gyűjtögetnek,
s puha tollpihéket.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Áthallások – Vonzás

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem