Közeleg a ballagás, így ezekkel a szerzeményekkel remekül fel tudsz készülni az eseményre! Írd egy képeslapra a kiválasztott verset, és biztosan nagy örömet okozol a ballagó diáknak!
Íme a Legmeghatóbb ballagási verscsokor.
Szuhanics Albert: Ballagni könnyekkel…
Kezünkben virágok, szemünkben könnyek,
nem rég még azt hittük, búcsúzni könnyebb.
Ásít a tanterem, üresen áll majd,
de most még hallgat egy bús ballagás-dalt.
Bal kézben virágok, jobb kéz a vállon,
míg láncban lépkedünk, az ének szálljon!
Kedves tanáraink búcsúzunk végleg,
tőletek mit kaptunk? Csak jót és szépet!
Kicsinyke tarisznyánk jelképes emlék,
benne a pogácsa, érkeztünk nem rég…
máris tovább megyünk, sodor a sorsunk,
örökké szép emlék az hogy itt voltunk.
Búcsúzunk tőletek, kedves tanárok,
míg tart az életünk, emlékszünk rátok.
A szívünk itt hagyjuk, lelkünkben vagytok,
hálából nagy csokor virágot kaptok!
Tanterem, folyosó… ballagunk végig,
szomorú énekünk felszáll az égig.
Sok élmény, barátság köt össze minket,
ápoljuk gyönyörű emlékeinket!
Szeretett iskolánk, elmegyünk innen,
amit itt tanultunk, kincs lesz majd minden.
Megyünk a jövőbe, az ajtó tárva,
csak szívünk szomorú s bús lelkünk árva.
Búcsúzunk, elmegyünk, e méla ünnep
megőrzi majd tisztán ifjú szívünket…
Lejárt a mi időnk, ejtünk sok könnyet,
ballagni, így fénylő szemekkel könnyebb.
Hermann Marika: Az ifjúság
Az ifjúság oly csodás kor,
Van sok célod, van sok álmod.
Küzdjél bátran álmaidért,
Küzdelmedben higgy és remélj.
Harcod vívd meg hősiesen,
Tiszta szívvel, becsülettel.
Jövőbe nézz, láss világot,
Találd meg a boldogságot.
Az ifjúság oly csodás kor,
Lelked lángol, szíved bátor,
Csillog szemed, délceg tested,
Kacagsz, lobogsz, éled élted.
Ám, ha múltak ifjú évek,
Kívánom, hogy úgy emlékezz,
Az ifjúság oly csodás kor,
Mindent megkapsz, miről álmodsz.
Halmosi Tímea: Köszönöm
Sokat kaptam tőled, s erre nincs elég köszönet,
a hosszú idők munkáját viszonozni nem lehet.
Sosem tudtam annyit adni, amennyit te adtál.
Tanácsokat, önbizalmat… és még sorolhatnám…
Köszönöm, hogy velem voltál minden jóban, s rosszban!
Köszönöm, hogy segítséget nyújtottál a bajban!
Köszönöm a sok szép óra minden apró percét!
Köszönöm az együtt töltött idők emlékét!
Indulnom kell sajnos, mert szólít az élet.
Utoljára tőled már csak egyet kérek:
Legyen a sors bármily` szép,
vagy legyen bármily` mostoha,
a szívedben örökre ott leszek, ne felejts el soha!
Bonyár Anna: Az osztály ballag
Elsőben beköltöztünk,
nyolcadikban elrepülünk.
Sok emléket idekötünk,
egyszer úgyis visszatérünk.
Az első napunk felejthetetlen,
az utolsó napunk is legyen ilyen.
Az első osztályt jól elvégeztük,
a másodikat is jól kezdtük.
Mikor a harmadikat elvégeztük,
a negyediket elkezdtük.
Ebben az évben a tanárokat kivégeztük,
az évet is jól elvégeztük.
Zsuzsa nénitől búcsút vettünk,
Nóra néninek meg nem örültünk,
Végül elfogadtuk,
de búsunk nem mulasztottuk.
A hatodikat is sajnos vele kezdtük,
mosolyunkat neki fel nem vettük.
Ezen sokan csodálkoztak,
de mi becsuktuk a szájukat.
Hetedikben megőröltünk,
a tanároktól nem féltünk.
Nóra néniben reményt ültettünk.
jól le is sültünk.
A hetediket bukásokkal,
de elvégeztük.
Nóra néniket az örömet megszereztük.
Dühe mértéktelen volt velünk.
A nyolcadikat most kezdtük,
de hamarosan elvégezzük.
Reményeink szerint jó helyre kerülünk,
és vígan leszünk.
De addig még sok a dolgunk,
túl sokat dolgozunk.
Az agyunkat erőltetjük,
az emberiséget nem növeljük.
Ha megbuktunk
Nóra néni vállán nem sírtunk.
Mikor átmentünk a vizsgán,
láttam őt az utcán.
Most ballagunk,
az osztálytól búcsúzunk.
De hamar újra egymásra találunk.
S boldogok leszünk.
A tanároktól búcsúzunk,
Néhánynak örülünk,
soknak búsulunk.
De ez nem rontja örömünk.
Szervusz, iskola,
most nem jön az óvoda.
Jön a többi iskola,
a nehezítés következő foka.
Szabolcsi Erzsébet: Forrás legyél
Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullámsír,
vagy elcsendesült sima víztükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó őselem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.
Csányi Barbara: Egy mosolyért cserébe
Ma egy kicsit meg kell állnunk,
visszanézünk az évekre,
és tudjuk, lassan el kell válnunk.
De most még fogjuk egymás kezét,
szünetben együtt másoljuk a leckét,
és emlékeket gyűjtünk,
melyek szebbé tesznek majd pár estét.
Mind különbözünk, de mégis oly egyformán
bajtársak, barátok. Igen, azok lettünk
az évek során.
Matekórán társas bajkeverők,
bajban pedig egymásban társat keresők.
Így lettünk mi egymásért egész,
egész jó csapat…
A lelkünk egy része összetapadt
és a mélyén érezzük, hogy a jövőben
mi megmaradunk együtt,
egymásnak egészen,
nem kérve semmit,
csak egy mosolyért cserébe.
Sándor Viola: Ballagás
Ballag már a vén diák
Itt hagyja az iskolát
Elbúcsúzik tőletek
Megy tovább
Ballag már a diák
Ott hagyja az általános iskolát
Kezdődik egy másik élet,
Mi már nehezebb lesz.
De bármilyen akadályt
Gördítsen eléd az élet
Megfontoltan, okosan tedd azt helyre.
Bár elballagtál,
Másik suliba kerülsz,
Mi nem lesz könnyű,
De mindig lesznek barátok
Kik felvidítanak egy rossz nap után.
Most ballagtál
S mielőtt másik sulit kezdenél
Töltsd szépen nyaradat,
Mert egy nehéz út az, min most elindulhatsz
Fésűs Éva: Csak ennyi
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
– nincsenek garasos csodák, –
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz,
ugyanígy elindul feléd.
Vándor Judit: Ez szép volt
Egyszerre rezdült szívünk,
együtt kacagtunk sírva,
a diákévek minden mozzanata,
tarisznyánkban a vállunkat húzza.
Lépteink, bizony még ingatagok,
tévedni is sokat fogunk,
ám szemünk a távolt pásztázza már,
s elménk a célra tartva áll.
Most hálát rebegve búcsúzunk,
tudva, hogy feledni nem fogunk,
s bár valaki hazugnak titulál,
ez szép volt, s így kerek a világ!
