Nem egyszerű belátni a hibáinkat, az pedig még nehezebb, ha bocsánatkérésre kerül sor. Az alábbi kedves költeményekkel biztosan egyszerűbb fog menni!
Babits Mihály: Engesztelő ajándék
Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:
nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.
Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed,
keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom.
Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet,
s ezt sem adom, csak visszaadom már:
mert jól tudom, ki vagy? s hogy benned és általad élek,
kenyerem és levegőm! s rég nem volnék, ha te nem volnál.
Ók, különös hatalom! szeretet erős gyengesége
– s óh gyenge erősség! oly védtelen benned…
Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége
s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved.
Letérdelek s úgy szánom-bánom óráid letörött virágát,
mint aki barbár talppal ment át egy drága réten:
óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát?
ki mondja a tiprott percnek: „Kelj föl, kis százszorszépem!”
Órák és percek helyett fogadd el egész életemet,
virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos:
de virághamvval, s lásd, könnyel is trágyás, s ha új plántáid beülteted,
minden szirmot földajkál s neked áldoz.
Kludszky Melanie: Bocsáss meg!
A hajnallal keltem,
Valahogy más volt az a reggel.
Újra éreztem a nap sugarát arcomon,
Most először merengtem el a múlton.
Valami megszólalt bennem,
A hiány érzete megmutatta mit tettem.
Azt hittem változnom kell,
Már látom, mindenem megvolt, ott voltál Te.
Amit kerestem nem találtam,
Hidd el, megbántam!
Amit elveszítettem vissza akarom kapni,
Mondd, hogy meg tudsz Nekem bocsátani!
Nem feledlek egy percre sem,
Míg távol voltam is,
Szívem szíved szerette.
Napjaimból, ha nehezen is, de töröltelek,
Éjjel viszont álmomban láttam tüzes tekinteted.
Kellett egy perc, mikor magamban lehettem,
Mikor emléked volt csak mellettem.
Szerettem volna, ha látod könnyes szemem,
Ha tudod, hogy szeretlek, s megbocsátasz Nekem.
Varga Tibor: Bocsáss meg kérlek
Szívem megremegett, mikor nem bíztam benned.
Szívem sírva fakadt, hogy nem lehet veled.
S tudom szíved fáj csalódástól remeg.
S bocsánatot kérek míg élek s szenvedek.
S mindent mit kerestem megtaláltam benned,
szemed csillogása bűvölte meg lelkem.
Élni e világban nélküled nem tudok,
„hidd el hogy szeretlek, s szívem neked adom”.
Karacs Nándor: Bocsáss meg
Nehéz megszólalnom most, inkább sorokba kapaszkodok
A múlthoz és az emlékekhez és hozzád ragaszkodok.
Neked csak szavak, amiknek semmi értelme nincs
De nekem te vagy a világon a legnagyobb kincs.
Mondhatod, hogy sokszor nem látod, mint aznap este
De szívem minden nap minden pillanatába a kéréseidet leste.
Veled olyan jó, úgy szállunk, mint a madarak a felhők között
Biztonságba éreztem magam éltető két kezed között.
Hibáztam, tévedtem, csalódtál bennem! Tudom! Megérdemlem, amit adsz
Egy szavadba kerül, egy közelítő lépésbe és engem visszakapsz.
Szeretlek, Hiányzol, te vagy a mindenem ezeket már nagyon unod
Veled akarok lenni, veled akarom eltölteni a nyarat, remélem, ezt még tudod.
Megfognám, a kezed magamhoz szorítanálak és soha többet nem hibáznék
Ez se megoldás szerinted, nehéz, de könnyek között inkább távoznék.
B. Nagy Krisztina: Bocsáss meg!
Bocsáss meg, ha nem tudom hol a helyem.
Segíts ne engedj el, fogd a kezem.
Bocsáss meg, ha elfeledem mi kincs vagy nekem.
Talán meg sem érdemlem amit a sors adott nekem.
Bocsáss meg, ha rossz asszony vagyok, s néha panaszk
