Íme a Legszebb versek a halálról összeállításunk.
Ady Endre: A halál lovai
Holdvilágos, fehér uton,
Mikor az égi pásztorok
Kergetik felhő-nyájokat,
Patkótlanul felénk, felénk
Ügetnek a halál-lovak.
Nesztelen, gyilkos paripák
S árnyék-lovagok hátukon,
Bús, néma árnyék-lovagok.
A Hold is fél és elbuvik,
Ha jönnek a fehér uton.
Honnan jönnek, ki tudja azt?
Az egész világ szendereg:
Kengyelt oldnak, megállanak.
Mindig van szabad paripa
S mindig van gazdátlan nyereg.
S aki előtt megállanak,
Elsápad és nyeregbe száll
S fehér úton nyargal vele
Holdvilágos éjjeleken
Új utasokért a Halál.
Aranyosi Ervin: Mennybe ment kedvenceinkért
Gyújtsunk gyertyát most értük is,
gondoljunk reájuk.
Az életük csak rólunk szólt,
ma is fáj a haláluk.
Szeretetük múlhatatlan
szívünkbe vésődött,
Az életünk napról napra
egymáshoz kötődött.
Aztán ők is mennybe mentek,
beléptek a fénybe,
a szívünkben itt maradt
a szeretet emléke.
Gyújtsunk gyertyát, emlékezzünk:
– Messze ment barátok,
amíg élünk, nem felejtünk,
emlékezünk rátok!
Ady Endre: Halálba vivő vonatok
Vonatok, melyek hozzá visztek,
Vonatok, melyek tőle hoztok,
Óh, vonatok, járjatok rosszul,
Ha éjszakában száguldoztok.
Messziről intő lámpák fénye,
Hova engem: halálba csaljon
S találkozzunk egy szörnyüséges,
Halálüvöltő lakodalmon.
Forrás: www.eternus.hu – Ady Endre
