Reménykeltő sorokkal állunk szemben az alábbiakban, olyan költeményeket szedtünk össze, amely a hitünket erősíti! Íme a legszebb versek Istenhez!
Mazál Ferenc: Segíts!
Bajban, vészben, nyomorúságban.
Istenem! Segíts! Életünk viharában.
Siess! A tegnapban. Még a mában.
Építs jövőt! Ma. A Hold sugarában.
Hol lehetsz? Kereslek. Ára! Az életem.
Mára romokban áll! Dobog a szívem.
Tékozló fiú. Szabad-e? Ma! Felednem!
Büntetés! Magány! Múlt! Elengedem.
Vesd válladra! Vállad mindent elbír.
Megbántást, a gyermeked most sír.
Jóban felejtett, bajban megkeresett.
Irgalmat, bocsánatot adjál! Kérlelt!
Nem kérek mást, csak a szeretetet!
Békét a világban, néma fegyvereket!
Párt, társat, felebarátot, a szerelmet!
Édeni kertet, bent boldog embereket!
Bajban, vészben, nyomorúságban.
Istenem! Segíts! Életünk viharában.
Siess! A tegnapban. Még a mában.
Építs jövőt! Ma. A Hold sugarában.
Isten vezet Ford.: Vargha Gyuláné
Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy, veled megyek.
Utat török, s nem árthat néked
Sötét völgy, vagy zordon hegyek,
Járj szárazon, vagy víz felett,
Orcámnak fénye hűn vezet.
Szememmel én vezetlek téged,
Kegyelmem is hűn támogat;
Nem engedem inogni lépted,
Bátran rámbízhatod magad,
Pusztákon át a mennybe fel
Erős karom hordoz, emel.
Szememmel én vezetlek téged,
Beváltom az ígéretet,
Ha napra nap jön, évre évek,
Ha szép napot ború követ,
Míg élted földi útja tart.
Megláthatsz színről-színre majd.
József Attila: Nem emel föl
Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek –
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
Tóth Gábor (T.G.): Isteni sebesség
Napok, hetek, évek,
Emberi mértékek,
Az időnk relatív,
Színjáték az élet,
Mert míg nagyra vagyunk magukkal,
Addig készül az ítélet,
S meglátja mindenki, hogy a terveket
Isten viheti csak végbe,
Egy pillanat alatt változik
Minden e világon,
De a pillanat értéke helyett
Sokan pénzben mérik a boldogságot,
Felszínes emberek közt
Felszínes az élet,
Felszínen sodródni az árral,
Idővel süllyedés a vége,
Az embernek korlátai
Fékezi a sok megvadult lelket,
S akinek valóban látnia kell,
Az megszereti a csendet,
Ahol kiléphetünk ebből,
Megszűnnek a fékek,
A test börtönéből
Kitekint a lélek!
Ahol érezni a halál
S az élet minden táncát,
Ahol az isteni mérték, sebesség
Felismerésként talál ránk.
Vargha Gyuláné: A kereszt
Nehéz az út, a nap pörkölni kezd,
Alább száz kő éle vág,
A hegyre föl- vállán súlyos kereszt
Az Úr roskadva megy tovább.
De itt a cél, elérve Golgotha:
Az Úr meg fog pihenni már? –
Ki súlyos terhét fölvivé oda,
Jutalma ím: kereszthalál.
De Ő magára vette bűneink,
A büntetést viselni kész.
A hulló vérre Atyja rátekint:
Ez bűnt eltörlő szenvedés!
Követni vágyod Mestered s Urad?
Vedd föl te is keresztedet,
Amerre Ő járt, azt a szent utat,
E nélkül járni nem lehet.
S ne csak viseld, mit Jézus rád adott,
Keresztre add önmagad,
A Golgotán, ha „én”-ed már halott
Számodra teljes üdv fakad.
A Golgotának drága titka ez:
Nem érted csak, helyetted is,
Míg bűnödért bocsánatot szerez,
Ítélet ez feletted is.
Onnan felülről int feléd a cél,
Hogy szent örömmel valljad ezt:
„Élek nem én, mert bennem Krisztus él,
Győztes lett rajtam a kereszt!”
