Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen –
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.
És amuló szemem
Könnyezve még kísér,
Midőn mint esti fény,
Már régen eltünél . . .
Helyetted éj vagyon
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.
Melyik, hölgy, a tiéd ?
Én búsan kérdezem
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.
S ha egy-egy csillagot
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-é
Volt az, nő, a tied;
S rólad, ki egykoron
Égő napom valál
Tán csak hulló csillag
Hoz hírt, hogy elbukál.
Köszönjük, hogy elolvastad Madách Imre költeményét.
Mi a véleményed az Utóhang írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
