in

Márai Sándor: Monológ

Jöjjön Márai Sándor: Monológ verse.

Akarok még hinni az életemben
s a mások életében – akarom,
hogy izmos és erős legyen karom
s földaloljak egy lobogó ,,igen”-ben.

Mert megbocsátottam mindenkinek
s szeretném, hogy nekem is megbocsásson,
ki tettenért a pózon és családon
és ne vádoljon többé senki meg.

A múltat én elhordozom magammal
új életemre, mint zsákját a vándor:
hogy éltem egyszer én, Márai Sándor,

S emlékeimmel elmotozva élnék,
mert amit érdemeltem, rámtalált:
kaptam egy életet és egy halált.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Ady Endre: Szakíts, feledj!

Nemes Nagy Ágnes: A szomj