Jöjjön a Márton-napi gyerekversek összeállításunk.
Tordon Ákos: Libasorban
Sír a nád, a sárga nád,
jégkabátban a világ.
Nézd, a libák libasorban,
libasorban, libatollban
keresik a nyarat; hol van?
Libapapucs, libaláb
a nap sütne legalább.
De mert nem süt, gi-gá-gá,
mind elmennek világgá.
Pákolicz István: Kiolvasó
Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három:
keresse meg gúnárom.
Mondóka
Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik.
Juhász Magda: Libanóta
Gágog a sok kis liba gá-gá-gá,
ráfelel liba mama gá-gá-gá,
a nap is rájuk nevet,
oly vidám ez a sereg,
mondd te is utánuk, hogy gá-gá-gá!
Gágognak hajnal óta gá-gá-gá,
szép ez a liba nóta gá-gá-gá,
meglátod te is tudod,
ha velünk együtt fújod ,
mondd te is utánunk, hogy gá-gá-gá!
Népköltés – Márton nap
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.
Verseghy Erzsébet: Libanátha
Lúdanyónak könnye pereg,
kislibája nagyon beteg.
Megfázott a csupasz lába,
mezítláb ment óvodába.
Jó mamája borogatja,
forró teával itatja,
meg is gyógyul harmadnapra,
holnapután vasárnapra.
Hétfőn reggel korán költik,
tó vizében megfürösztik,
csizmát húznak lúdtalpára,
úgy küldik az óvodába.
Osvát Erzsébet: Eltörött a liba lába
Eltörött a liba lába.
Nem mehet az iskolába.
Gazdasszonya, Gizike,
segít rajta izibe.
Beköti a libalábát,
megveti a liba ágyát.
Lefekteti, mesél neki,
tengerivel megeteti.
Ábécére is tanítja,
ha hibát ejt, kijavítja.
A gi-gá-gát jól tudja
ez az okos libuska.
Gyakorolta előre,
ötöst kapott belőle.
Kopré József – Libák libasorban
Három buta kis liba
sétálgat a réten.
Azt kérdi a legelső:
Mért vagyunk mi négyen?
Akármerre fordulok,
jön velem a párom.
Szólítgatom, kérdezem,
sehol sem találom…
Három buta kis liba
megy a napsütésben.
Megszólal a második:
Nem vagyunk mi négyen!
Öten vagyunk! Úgy bizony!
Öten, ahogy látom.
Mellettem is itt tipeg,
itt sétál a párom!
Három buta kis liba
meg-megáll a réten.
Megszólal a harmadik:
Ezt magam sem értem!
Először négy? Aztán öt?
Én meg hatot látok!
Hatan vagyunk, hat liba
megszámolhatjátok!
Három buta kis liba
akárhogy is számol.
hogy is lehet hat liba
három kis libából?
Megfejteni egyszerű,
nem kell tábla, kréta:
három volt a valódi,
s három az árnyéka.
Gazdag Erzsi: Jóbarátaink
Libám lábán sárga csizma,
gúnár-varga rámán varrta.
Abban megy a liba bálba.
Harminchárom liba várja.
Liba-bálban, vízi bálban,
csupa-csupa vízi tánc van.
Ott forognak, ott sürögnek,
ha megunják, megfürödnek.
Szent Márton-dal
Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
“Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!”
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od’adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.
Népköltés – Nincs szebb madár, mint a lúd
Nincs szebb madár, mint a lúd,
nem kell néki gyalogút,
télen, nyáron mezítláb
nevelgeti a fiát.
Még szebb madár a kánya,
a világot bejárja,
mégsem kopik csizmája,
megkíméli a szárnya.
Mégis legszebb a fecske,
odaszáll az ereszre,
eresz alatt csicsereg,
irigylik a verebek.
Jaj, de büszke a kakas,
hogy a feje tarajas,
ha jóllakik, azt mondja:
sóra, fára nincs gondja.
