Kedves költeményeket olvashatunk az alábbi összeállításban, a mindennapi fő eledelünkről. Gyönyörű kifejezéseket használtak a szerzők, érdemes megtekinteni!
Íme a Megható versek a kenyérről összeállításunk!
Reményik Sándor: Mindennapi kenyér
Amit én álmodom
Nem fényűzés, nem fűszer, csemege,
Amit én álmodom:
Egy nép szájában betevő falat.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Lelki kenyér az éhező szíveknek,
Asztaláldás mindenki asztalán.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem cifraság a szűrön,
Nem sujtás a magyarkán,
Nem hívságos ünnepi lobogó,
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Nem pompázom, de szükséges vagyok.
Kenyér vagyok, mindennapi kenyér,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap után,
Kellek, tudom. De nem vagyok hiú,
Lehet magára hiú a kenyér?
Csak boldog lehet, hogy megérte ezt.
Kellek: ezt megérteni egyszerű,
És – nincs tovább.
Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.
Horváth Piroska: Mindennapi kenyerünk…
A napsugártól aranyba dőltek
anyaföld ölén a búzaszemek,
majd ízzé-porrá, apróra törtek –
dagasztottak a szorgalmas kezek,
szép ropogósra pirultak, sültek
aranycipók a kemence ölén…
…péksütemények asztalon gyűlnek,
kifli tetején roppan a kömény,
testet táplálja a magyar kenyér,
zsemle és kifli, a kalács foszlós,
hazai ízek – ez mindent megér,
jöhet a linzer, ízes és omlós,
vet a magyar nép, aztán meg arat,
izzik a munka kérges kezétől,
párnás a tészta, pufókra dagad,
parázs a napfény tüzes szemétől,
megmunkálják a termékeny földet…
…magyar búzából sütnek kenyeret,
eszméket kaptak – okosat, bölcset,
Isten áldja a dolgos kezeket!
Pataki Edit: Áldott kenyér
áldott a kéz, mely a kenyérért dolgozik,
áldott, ha trágyát szór,
áldott, ha földet szánt,
áldott, ha gazt irt, permetez,
ha gépeit
az életért vezényli éj-nap
hét határt;
áldott a kéz,
kötélt ha hurkol harmaton,
s ha szór szét rend közt
hajnalon és vak napon,
áldott, ha rendet vág,
ha markot ver, ha köt,
kévét keresztel, rak kocsit,
majd asztagot,
áldott, ha csépel, s lesz mag,
szalma, pelyva és törek,
áldott, ha gépeivel – magát kimélve –
megrövidíti ugyanezt;
áldott, ha lisztet őröl,
korpát és darát,
kovászol és dagaszt,
keleszt, szakajt, formáz,
kenyér, pogácsa, lángos, kifli, kiscipó,
kuglóf, fánk, béles, rétes, torta – mind de jó!,
áldott a kéz, ha a lángot vezényli, hogy
finomra süljön, s kézbe foghatod;
legyen, ki szeg,
legyen, ki szel,
s mindig legyen mit osztani…
legyen kenyér,
legyen elég kenyér,
legyen mindig elég kenyér,
jusson mindenkinek mindig elég kenyér,
áldott, ki szeg,
áldott, ki szel,
áldott, ki ad
(ha tettet szemrehányás nem kisér),
áldott, ki kér
s ki elfogad,
s nem fintorogva válogat, és nem fecsérl,
áldott, mi úgy lesz részünk, mint a vér,
áldott kenyér,
mely ezredekre értünk lett a kincs,
kenyér, kenyér,
legyen fekete, barna vagy fehér,
halál, ha nincs,
s csak akkor döbbenünk rá, mennyit ér,
s áldott a száj, ha megköszönni kész
morzsáit is…
Mentovics Éva: Aratás
Érik már a búza,
sárgul a határ,
hajlongó kalászát
érleli a nyár.
Morognak a gépek,
zajuk messze száll –
a sok gabonára
malomgarat vár.
Aranyosi Ervin: Egy falat barátság
Találtál egy kenyeret?
Osztozzunk meg rajta!
Győzzön meg a szeretet,
– szíved így akarta!
Legközelebb én adok,
ha valamit találok.
Közeledben maradok,
legyünk hát barátok.
Hát ne féltsd a kenyeret,
hidd, jó érzés adni!
Szívet fűt a szeretet,
jó együtt maradni!
