Szabó Lőrinc versei az érzelmek mélységébe vezetnek, ahol a szerelem és a magány egyszerre jelenik meg.
Ezek a sorok nem csupán egy kapcsolat emlékképei, hanem a belső világunk árnyékos és feszültségekkel teli rétegeit tárják fel.
A költő szavai által a múlandóság, a vágy és az elvesztés fájdalma keveredik, mindig gondolatokat és érzelmeket ébresztve az olvasóban.
Szabó Lőrinc: Tréfálkozó őszi levelekkel
Milyen száraz és hideg a lelkem,
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel –
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel. –
Nem tudok aludni miattad, álmomban is
ujjad simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid,
arany gyíkok, és mellemen futkostak tegnap este.
De messze a tegnap, csókokkal arany levelekkel!
-Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?
