Jöjjön Mezei András: Apja és fia verse.
Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.
Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.
Ha kifullad a szuflája,
kerekül a tonzúrája,
mintha pingponglabda táncol,
úgy villog ki hajából.
Azután meg leülünk,
izzadt ingben lehülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet,
mégsem legyünk amolyan
szidni való koszosan.
Hazamegyünk jó barátok,
Almássy téri vagányok.
Köszönjük, hogy elolvastad Mezei András: költeményét.
Mi a véleményed az Apja és fia írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
