Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája

Hirdetés

Jöjjön Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája verse.

Édes jó Istenünk, éjszakád leszálott
Szárnya alá fogta az egész világot.
Alszik a napocska, alszik a szelecske,
Az eresz alatt ficserélõ fecske.

Alszik a sarokban a nádparipa is,
Lehunyta szemeit a bodor baba is.
Alszik meseország, alszik falu város;
Szerteszét az álom pillangója szálldos.

Falunak, városnak pihentetõ álmán
Csak apukánk virraszt csendes õrszobáján.
Barázdás homlokát a tenyerébe hajtja,
Gondolatban, a mi orcánkat simogatja.

Jaj, de, hogy riad fel, ha harang kondul,
Hogyha tûz-muskátlit látni a toronybul!
Jaj, hogy kell sietnie, mindent elfeledni.
A halál szérûjén áldott harcra kelni.

Édes jó Istenünk, világ virrasztója!
A mi apukánknak légy oltalmazója!
Tolvaj szikrácskákat mind ki oltogassad,
Alvó szelek szárnyát lekötözve tartsad,
Hogy a tûz muskátlit ne nyisson….
Hogy apukánkat, reggel, ölelhessük itthon!

Köszönjük, hogy elolvastad Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája versét.

Mi a véleményed Móra Ferenc: Tűzoltó gyerekek imája írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket