Jöjjön Nagy László – Bánat és gyalázat verse.
Engem nem ringat ringató,
de csöndes leszek nemsokára,
nem üt lelkembe fecske szárnya,
holttal tele van ez a tó.
Halott nékem az anya-öl,
az én szemeim ólomgombok,
fejemben megfagytak a gondok,
halvány az is, mi tündököl.
Engem nem sirat sirató,
haldoklik isten harsonása,
egy láb alatt vagyok bogárka,
dallam gyaláz és kurta szó:
Sarkantyúra most pendülj,
duhajságra most zendülj,
gyöngyharmatot rabolj most,
szemeidet azzal mosd,
csillagos ég nem őriz,
elvisz piszkos esőviz.
Köszönjük, hogy elolvastad Nagy László költeményét.
Mi a véleményed a Bánat és gyalázat írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
